A látszat néha csal...

gVan egy kedves barátnőm, aki óvónéni. Néha szokott mesélni egy-két történetet a gyerekekről és a szülőkről. Emlékszem régen még én is szerettem volna gyerekekkel dolgozni, foglalkozni. Azt hiszem nagyon fontos hogy az óvódában olyan közegbe kerüljön egy gyerek, ahol időben felismerjék az esetleges problémákat. Mesélte, hogy volt egy kisfiú a csoportban aki mindig produkálta magát,… Tovább »

Nem tudom, hogy higyjek-e még abban hogy eljössz. Hogy eljön az az idő, amikor mindketten az ajtó előtt hagyjuk kételyeinket és félelmeinket. És csak úgy belépünk az ajtón, elvárások nélkül. Örülve a lehetőségnek és annak hogy éppen akkor együtt vagyunk. De a mi fajtánk csupán szeretetmorzsákból táplálkozik. Arra rohan ahol érdektelenül néznek rá vagy legalábbis… Tovább »

Sokak szerint nagyon szuper dolog hogy meglátom az életemben a hibákat… sajnos általában mindig ennél a momentumnál torpanok meg.. Most tényleg megijedek attól hogyha megoldok egy helyzetet utána az elmúlik és köddé válik és utána jöhet a sunshine-happiness? Mi a fenéért ragaszkodom én a sz@r dolgokhoz? Nem értem… Amikor kezd tele lenni a bakancsom általában… Tovább »

Komolyan mondom, Isten lássa lelkem hogy nem a 629 milliomodik blogomat nyitom. Á, dehogyis vagyok grafomán őrült. Kedvenc időtöltésem halogatni a döntéseimet és már csak akkor lépni amikor kezd őszülni a hajam. Valahogyan mindig akkor lett új blogom, amikor lezárult egy korszak az életemben. Néhanapján kicsit sajnálom hogy nincsenek meg már ezek a bejegyzések, akár… Tovább »